A Fertő tóról

A magyarországi Fertő-táj elkülöníthető részletei a Fertőmelléki-dombsor; maga a 75 km²-es, 80%-ban elnádasodott tó a határtól a domblábi rétekig; s a Hegykőtől Sarródig terjedő szikes rétek, puszták, nádasok világa, amely tulajdonképpen a Fertő-zug délkeleti csücske, s átmenetet alkot a Hanság felé.

A Fertő Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize. Hossza 35 km, szélessége 7-15 km, felülete 309 km². Vízgyűjtő területe 1230 km² mindössze négyszer nagyobb, mint a tófelület. Vízmélysége átlagosan 50-60 cm, a legmélyebb részeken sem haladja meg a 180 cm-t. Felszíni hozzáfolyása a Wulka- és Rákos-patak, természetes állapotában lefolyástalan. Vízleeresztés a Hansági-főcsatornán keresztül a fertő-újlaki zsilip nyitásával lehetséges.

Mi is az a "fertő" tulajdonképpen? A limnológiai nevezéktan szerint: "A fertő nagy vagy közepes kiterjedésű, sekély (átlag 1-2 m mélységű) állóvíz. Felületének több, mint 1/3-a kiemelkedő mo-sári növényzettel borított, de emellett kisebb-nagyobb nyíltvízi tisztásai vannak." E találó meghatározás pontosan illik a Fertőre.

A tó korát mintegy 20 ezer évre becsülik, a Hanság-medencével egyidejűleg, a jégkorszak végén földkéregmozgások (tektonikus lezökkenések) során jött létre. A rómaiak "Lacus Peiso" néven ismerték és id. Plinius feljegyezte időszakos teljes kiszáradását. Ez a történelem során többször is megismétlődött, utoljára a múlt század '60-as, '70-es éveiben. Ősi háborítatlanságában a Fertő és a Hanság vízjárta, tőzeges vidéke összefüggő vízrendszert alkotott egészen a XVIII. század második feléig.